(Povzeto po članku Domača naloga naj ne bo nadloga avtorice Marije Demšar)
Domača naloga je prva obveznost šolarja in jo je treba narediti.
Namen domačih obveznosti je pridobivanje delovnih navad, utrjevanje šolske snovi. Ker se način učenja spreminja in je učenje preko igre v prvih letih v ospredju, so tudi domače naloge pogosto drugačne. Včasih je treba kaj raziskati, poiskati, povprašati… Znanje, pridobljeno na tak način, bo zagotovo dolgotrajnejše.
Kdaj k domači nalogi?
Res je, da je otrok ob prihodu iz šole utrujen, delovna sposobnost po kosilu strmo pade in ponovno naraste okrog tretje ure popoldne. Seveda pa bo vsem najbolj odleglo, če se domača naloga naredi čim prej. Večini otrok pomaga rutina vsak dan ista ura, približno enak čas za naloge, isti prostor. Domača naloga naj postane navada in tako bo nezadovoljstva in upiranja vse manj.
Če se otrok zelo težko pripravi k domači nalogi, mu svetujmo, naj se najprej loti lažjih in prijetnejših nalog. Ko bo nekaj opravil, bo dobil motivacijo za nadaljnje delo.
Koliko in kako naj sodelujejo starši?
Nekateri otroci precej časa ostajajo v šoli v varstvu in precej razumljivo je, da si starši želijo, da bi otroci vse šolske obveznosti opravili v tem času.
Vedno pa ne gre tako zlahka. Včasih je naloga taka, da se je ne da narediti v šoli, poleg tega pa je zanimanje staršev za otrokovo delo v šoli izjemnega pomena. Tudi če otrok naredi nalogo v šoli, je prav, da jo pogledajo še starši, prav tako tudi ostalo šolsko delo. In to vsak dan. Že vnaprej si določimo čas, ko bomo pogledali šolske zvezke in naloge in se pogovorili o dnevu, ki je minil. Vsaj tega ne izpustimo, pa čeprav je otrok v podaljšanem bivanju in tam dela naloge.
Namen podaljšanega bivanja ni, da se naredijo vse domače naloge, pač pa ima podaljšano bivanje tudi druge funkcije.
Kako pomagati pri domači nalogi?
Mnogi starši se sprašujejo, ali naj bodo ob domači nalogi zraven ali ne. Otroci so si zelo različni, nekateri si želijo, da jim starši ves čas pomagajo, kimajo in jih vzpodbujajo, drugim je dovolj, da je nekdo »na dosegu roke«, če bodo potrebovali pomoč, spet tretji so popolnoma samostojni, a si kljub temu želijo, da nekdo nalogo pogleda in se z njimi pogovarja o njihovem šolskem delu. Vsekakor je na začetku šolanja čas, da otroka navadite samostojnosti, če pa je za to že prepozno, ga prevelike odvisnosti odvadite postopno. Nekateri otroci s tem, ko želijo, da jih starši stalno vodijo pri domači nalogi, le iščejo pozornost.
Naloga staršev prav gotovo ni to, da brskajo po otrokovi torbi in zvezkih, kje je označena naloga in kje je kakšno obvestilo. Sam mora vedeti, kakšne obveznosti ima, in poskrbeti, da si bo označil naloge, ki jih mora narediti. Domača naloga je njegova obveznost in je zanjo odgovoren, pri tem pa mu starši samo pomagajo. Domačo nalogo preglejmo in pohvalimo; če je treba popraviti napake, otroka opozorimo in vztrajajmo, da jih popravi. Tudi za šolske potrebščine mora poskrbeti otrok sam, da so na pravem mestu ob pravem času in v ustreznem stanju. Včasih šolar še bolj kot sodelovanje pri šolskih nalogah potrebuje razumevanje in pogovor o svojih skrbeh, stiskah in uspehih.
Šolar potrebuje vzpodbude in pohvale, pokažimo mu, da cenimo njegov trud in uspeh. Kadar pa mu ne gre najbolje, mu stojmo ob strani in ga ne kaznujmo, še posebej ne, če je neuspeh doživel kljub trudu. Otroka skozi leta šolanja spodbujajmo s ciljem, da se bo kasneje spodbujal sam in bo zadovoljen, ko bo naredil domačo nalogo brez napak. Če otroka naučimo, da bo po opravljenem delu občutil notranje zadovoljstvo, smo mu dali bogato popotnico za življenje.
(Marija Demšar cikke nyomán: “A házi feladat ne legyen teher”)
A házi feladat a tanuló első kötelessége, amit el kell végezni. A házi feladat célja a munka megszokása, az iskolai tananyag begyakorlása, néha pedig a szülőket is bevonjuk a feladatba. Mivel a tanulás módja folyton változik, és az első években a játék közbeni tanulás van előtérbe helyezve, ezért a házi feladatok sem mindig hagyományosak. Néha kutatni, keresni, kérdezni kell… A tudás, amit ily módon szereznek, tartósabb.
Mikor fogjunk neki?
Tény, hogy a tanuló az iskolából hazaérve fáradt, a munkaképesség ebéd után ugrásszerűen csökken, délután háromra újra megnő. Mindannyian pedig csak akkor nyugszunk meg, ha minél előbb túl vagyunk rajta. A gyerekek többségének a rutin jelent könnyebbséget: minden nap ugyanaz az óra, ugyanaz a helyiség. A házi feladat váljon szokássá, így egyre csökken a kedvetlenség és a lázadás.
Ha a gyerek nehezen fog neki a házi feladatnak, azt tanácsoljuk, hogy előbb a könnyebb és a kellemesebb feladatokat oldja meg. Ha ez megvan, sikerélménye lesz, ami motiválja a további munkához.
A szülők hogyan és mennyiben közreműködjenek?
A gyerekek az iskolában vannak napköziben, és érthető, ha a szülők azt szeretnék, hogy minél több feladatot itt végezzenek el. De ez nem mindig megy. Néha a feladat olyan jellegű, hogy nem lehet az iskolában megoldani, emellett pedig fontos az is, hogy a szülő érdeklődéssel kísérje a gyerek iskolai munkáját.
Ha a gyerek el is végzi a feladatot az iskolában, annak ellenére célszerű, hogy a szülő nézze át, és érdeklődéssel kísérje az iskolai munkát. Minden nap! Előre tűzzük ki az időpontot, mikor nézzük át a füzeteket és a feladatokat, mikor beszélgessünk az elmúlt napról. Legalább ezt ne hagyjuk ki, akkor sem, ha a gyerek elvégezte a feladatait a napköziben. A napközinek nem a házi feladatok megírása az elsődleges feladata, egyéb funkciói is vannak.
Hogyan segítsünk a házi feladatoknál?
Sok szülőben felmerül a kérdés, jelen legyenek-e a házi feladat írásánál. A gyermekek igényei különbözőek: egyesek szeretik, ha a szülő folyton jelen van, munkájuknál folytonos buzdításra van szükségük, mások megelégszenek azzal, hogy valaki „kéznél legyen”, ha esetleg szükség lenne rá, néhányan pedig teljesen önállóak, de ennek ellenére óhajtják, hogy valaki nézze át az elvégzett feladatokat, és beszélgessen velük az iskolában történtekről.
Mindenképpen az iskolakezdés a megfelelő időpont ahhoz, hogy a gyereket önállóságra neveljük, ha pedig ezt elmulasztottuk, akkor folyamatosan szoktassuk le őket a folytonos ellenőrzésről. Némely gyerek csak a szülő figyelmét szeretné felhívni magára azzal, hogy igényli a jelenlétét a feladatok megoldásánál.
A szülő feladata semmiképpen sem az, hogy a gyermeke táskáját és a füzeteit átforgassa, hogy hol van esetleg valamilyen feladat bejelölve, hol van esetleg valamilyen értesítés. A tanulónak egyedül kell gondoskodnia arról, hogy a feladatokat bejelöli és elvégzi. A házi feladat az ő kötelezettsége, ő felelős annak elvégzéséért, a szülők ebben csak a segítségére vannak. A megoldott feladatot nézzük át, és ne feledjük el érte megdicsérni. Ha valami javításra szorul, hívjuk fel erre a figyelmét, javíttassuk ki vele. A tanszereire is gondoskodjon egyedül: legyenek a megfelelő helyen és megfelelő állapotban.
A tanulónak néha nagyobb szüksége van arra, hogy a szülők megértsék, és elbeszélgessenek vele a gondjairól és a sikereiről, mintsem hogy a feladatoknál közreműködjenek. A tanulónak buzdításra és dicséretre van szüksége: éreztessük vele, hogy értékeljük a munkáját és a sikereit. Ha pedig nem éppen jól megy neki, álljunk ki akkor is mellette, ne büntessük érte, különösen akkor nem, ha törekedett.
A gyermeket a tanulmányai során azzal a céllal buzdítsuk, hogy erre a későbbiek során egyedül is képes legyen, hogy elégedett legyen magával, ha hiba nélkül megoldotta a feladatait. Ha a gyermeket megtanítjuk arra, hogy a jól elvégzett munka után elégedett legyen, akkor egy életre gazdag útravalóval láttuk el.